Faültetés

Iskolánkban többéves hagyomány, hogy az elsős osztályok szeptemberben elültetnek egy fát az udvaron. Idén is a két első osztályunk elhelyezett egy-egy facsemetét a sportpálya melletti területen.

A faültetés az egyik legősibb, és legmélyebben belénk ivódott emberi cselekedet. Nem csupán az alkotás, a tevékenység szimbóluma, hanem annak a szemléletnek a jelképe, hogy az ember elfogadja magát a természet részeként. Nem legyőzni akarja azt, hanem együtt élni vele, benne létezni. Nyilvánvaló, hogy mindezt egy elsőosztályos nem gondolja így végig, de ez fontos lépés annak a szemléletmódnak a kialakításában, amit az iskola lényegesnek tart. Az ilyen gesztusok is beépülnek a gyerekek tudtába, elraktározódnak ott, és meghatározhatják felnőttkori gondolkodásukat.

A fa együtt növekszik, erősödik az őt elültető tanulókkal. Erőt lehet meríteni a látványából, ha az ember elcsüggedne. És a kis fa mindig ott lesz a gyerekek szeme előtt például testnevelésórán, amikor majd felsős korukban ott pattogtatják a kosárlabdát a fa melletti sportpályán.