Éltes (Ellenbach) Mátyás
1873. február 26-án született Győrszentiványban, elhunyt Budapesten, 1936. október 17-én. 
Gyógypedagógus, az első magyar kisegítő iskola igazgatója (1902-1936), a hazai pszichometria úttörője. Eredetileg papi pályára készült, de Grazban 1893-ban tanítói diplomát szerzett, és öt éven át tanítóskodott (Komárom-Tarjánban, Komárom-Kisfaludon és Felső-Gallán). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1898. őszén a Képezhető Hülyék és Gyengeelméjűek Nevelő- és Tanintézetébe (Frim Jakab két évvel korábban államosított intézetébe) tanárgyakornokká nevezte ki. Még tanárgyakornok illetve gyógypedagógus-jelölt, amikor több ország (Ausztria, Bajorország, Svájc, Franciaország és Németország) gyógypedagógiai intézményeinek tanulmányozására lehetőséget kapott. Visszatérve bakapcsolódott a Budapesten 1900-ban megindult kisegítő iskolai munkába – és több mint harminc évig igazgatóje lesz a híres Mosonyi utcai első magyar kisegítő iskolának.
Emellett tanított a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, vezette a Gyógypedagógiai Tanácsadót, felelős szerkesztője volt a Magyar Gyógypedagógia című folyóiratnak (1922-34), és egyik legtevékenyebb vezetőségi tagja a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak (1922-től). Hasonlóképpen aktív tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Magyar Gyermektanulmányi Társaságnak és munkatársa A Gyermek című folyóiratnak. Éltes Mátyás annak a pedagógus nemzedéknek a tagja, amely – felhasználva az új gyermekpszichológiai- és tanulmányozási eredményeket – szembefordult a tekintélyelvű porosz pedagógiai irányzattal. Iskolájában már 1922-ben V. Deroy eljárása szerint folyt az olvasás-írás tanítása, valamint a reformpedagógia más újításaival is kísérletezett.
Munkássága másik nagy vonulata a pszichometria volt. Ranschburg Pál munkatársaként 1911-ben lefordította A. Binet és Th. Simon intelligenciamérő eljárását. Erről először 1914-ben, a Magyar Gyerektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályában számolt be, majd, ezt követően, a Magyar Pedagógiai Társaság 1915. évi ülésén, székfoglaló beszédében ismertette a gyermeki intelligenciára irányuló vizsgálatának részletes eredményeit. Mielőtt ugyanis a gyengetehetségű gyermekeknél diagnosztikus célra alkalmazta volna e módszert, előbb 342, 3-16 éves elemi iskolás és 17, 7-17 éves kisegítő iskolás gyermeken próbálta ki. A későbbiekben még többszáz vizsgálattal egészítette ki adatait és a “magyar gyermeki lélek” sajátosságaihoz alkalmazva a tesztet módosította, hazai viszonyokra adaptálva. Éltes nem esett az intelligencia teszt (az IQ) bűvöletébe: azt vallotta, hogy sokféle vizsgálat alapján, a környezettel összefüggésben szemlélt egész személyiség figyelembe vételével szabad csak dönteni a gyermek beiskolázási sorsa fele tt. A pedagógiai vizsgálatokat is nagyon fontosnak tartotta és arra figyelmeztetett, hogy azt kell mindenképpen megtudni: “…a szellemi tartalmat feldolgozó képesség normális-e?”.
Éltes Mátyást a gyógypedagógia ma is nagyra értékeli. Számos intézmény (a Budapest Mosonyi utcai, a mosonmagyaróvári, a nyírbátori “kisegítő iskola”) vette fel a nevét. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete javaslatára a művelődési és Közoktatási Minisztérium 1992-ben “Éltes Mátyás díjat” alapított a kiemelkedő gyógypedagógiai munka elismeréséül.
Egymás után jöttek létre új intézmények. Ezek sorában jelentős szerepet kapott az első Kisegítő Iskola, amelynek első jelentős igazgatója Éltes Mátyás aki több mint 30 évig vezette az intézményt. Korának neves és jelentős szakembereit gyűjtötte maga köré. Együtt dolgozott Dr. Ranschburg Pállal, Dr. Schnell Jánossal, Dr. Szondi Lipóttal, Dr. Vértes O. Józseffel. Helyet adott az iskola épületében a Magyar Királyi Gyógypedagógiai és Orvospszichológiai Intézet Pszichológiai Laboratóriumának. Az itt végzett magasszintű szakmai munka eredménye, hogy Éltes Mátyás lefordította és standardizálta a Binet-Simon Inteligencia Tesztet, megkönnyítve ezzel a szelekció problémáját. Ő szerkesztette az első Kisegítő Iskolai Tantervet. Foglalkozott növendékeinek életben való boldogulásával is, mert a környék iparosainál munkát szerzett számukra és szakmára taníttatta őket. Önálló épületét 1907. november 16-án vehette birtokba az iskola a Budapest, Mosonyi u. 6. sz. alatt. Itt működött az intézmény 90 évig, 1997. július 31-ig.Az 1950-es években a bejáró iskolából bennlakó intézetet alakítottak ki leányok számára. Koedukált intézménnyé a 1980-as évek végére vált. 1997-re a korszerűtlenné vált épület helyett Budapest Főváros Oktatási Bizottságának kezdeményezésére, a Közgyűlés adományozta számunkra a jelenlegi nagyobb alapterületű és a tartalmi munkára, a gyermekvédelmi feladatok megvalósítására alkalmasabb, kerttel is rendelkező – bár nem újonnan épített – épületet.